A bonellrugós matrac
A bonellrugós matrac fő alkotó eleme, a matrac teste, a bonell rugózat. Az összekapcsolt bonell rugózat lényege, hogy a hálóba rendezett, acélhuzalból készült tölcsér-rugók, alsó és felső végeit csavarrugókkal (spirál) kötik egymáshoz. Egy 90x200 cm-es bonellrugós matrac, hozzávetőleg 200-220 darab bonell rugó van.
A bonellrugós matracok is lehetnek zónás matracok, 3 zónás, 5 zónás, 7 zónás. Egy fekvő emberi test, testrészeihez igazítva lágyabb, rugalmasabb, keményebb zónákra, részekre osztva. A zónásított bonellrugós matrac előnyei a nagyobb terhelhetőség és a hosszú élettartam. A bonell rugós matrac ortopédiai tulajdonságainak köszönhetően tökéletesebbé válik a gerinc görbületeinek megfelelő alátámasztása. Az egészséges alvásnak pedig alapfeltétele a test kényelmes, helyes alátámasztása. A gerincre ható nyomás egyenletesen eloszlik ennek köszönhetően a gerinc körüli izmok ellazulnak és regenerálódnak. A bonellrugós matracok ezen ortopédikus tulajdonságát a tartó mag szerkezete biztosítja, melynek feladata felvenni az emberi test vonalát és olyan alátámasztást teremteni, amely biztosítja az optimális fiziológiai testhelyzetet.
Ezek a rugók már az 1860-as években megjelentek az ágymatracokban, de az akkori technológia nem tette lehetővé a tömeges gyártást, így csak az 1940-es években terjedtek el igazán. Ennek a módszernek a lényege, hogy több száz különálló, térhálóba rendezett rugótestet összekötnek egymással. A tölcsérrugók általában 2-2,2 milliméteres acélhuzalból készült 5 menetes rugók, de lehetnek 4, 5, vagy akár 6 menetesek is. Ezeknek a rugóknak az alsó és felső végeit összekötik csavarrugókkal. Elég sok rugóra van szükség egy komplett matrac kialakításához: egy 90×200-as heverőben körülbelül 200-220 bonellrugó kap helyet. Mivel a bonellrugók tölcsér alakúak, nem tudnak egymással súrlódni a szomszédos rugók.
